Mikor már végképp megunod Firenzét (na jó, az tulajdonképpen lehetetlen) és már láttál szinte minden nevezetességet, szépen fogod magad és felülsz egy Sienaba vagy Pisaba tartó vonatra. Én választásom előbbire esett történelme, látványosságai és szűk utcái miatt. Utólag természetesen jó választásnak bizonyult, hisz egy gyönyörű toszkán városról van szó.
Siena talán a legszebb város a Toszkán tartományban, bár még nem láttam mindegyiket, viszont rajta van a listámon. A középkori, gótikus város három dombra épült és a történelem viszontagságai rendesen próbára tették lakóit. Például az 1348-as pestisjárványban a város lakosságának közel kétharmada áldozatul esett. Mégis a legnagyobb csapást talán Cosimo Medicitől szenvedte. A firenzei főherceg ugyanis megtiltotta, sienaiaknak, hogy a bankszektorban dolgozzanak. Mivel a város lakói jobbára kereskedelemmel foglalkoztak ezzel az intézkedéssel csak a rivális Firenze gazdasági hatalma növekedett. A sajnálatos „embargó” után a város fejlődése csaknem megállt. A helyiek szerint épp ennek a szerencsétlen állapotnak köszönhetően Sienanak sikerült megőrízte ezt az eredeti, középkori hangulatot és városképet.
Az állomástól a város központjába egy húsz perces séta vezet a szűk, középkori, vöröses barnás árnyalatú utcákon és sikátorokon keresztül. Egy borús április végi napon látogattam meg a várost, a meleg barna és vörös tónus pedig még sötétebbnek mutatta a várost. Ennek ellenére maga a hangulat varázslatos és különleges volt, mintha megállt volna az idő itt. Az utcák képe kicsit Bolognara emlékeztett, csak nyilvánvalóan árkádok nélkül.
Néha nehezemre esett az utat nézni, mert annyira lenyűgöztek az utca két oldalán lévő házak, amelyekben, meglepetésemre még laktak is. Az itt élés gondolatával hamar meg tudtam barátkozni, de ki ne tudná megszokni, mikor a csodás középkori lakásokban élhet. De ha épp nem lakóházak akkor templomok és kisebb, várkastélyoknak is beillő épületek árnyékába korzóztam. Jó szokásomhoz híven, most is térkép nélkül barangoltam. Igazából nem is volt rá szükségem, mivel Siena amúgy se egy nagy város és látványosságai egymáshoz közel találhatóak. Egyik ilyen nevezetessége a városnak a Piazza Samberini, ahol a Monte dei Paschi di Siena bank székhelye, a gótikus homlokzatú Salimbeni palota található. A pénzintézmény, ami eleinte a zálogházként üzemelt, a világon a legrégebben fennálló bankja (1472-ben alapították).
Tovább haladva a központ felé egy rövid séta után, hamar elkeveredtem Siena szimbólumához, a 102 méter magas Torre del Mangiahoz. A torony, megépítésének idején, Olaszország legmagasabb épülete volt. Hasonló magasságúra építették, mint a Duomot, utalva ezzel az egyház és az állam közti egyenlőségre.
A torony a városközpontban a gyönyörű Piazza del Campon található. Ami egykoron piactérként működött, később pedig kivégzések, bikaviadalok színhelye volt. Itt rendezik meg több mint 700 éve már a Palio elnevezésű lóversenyt, ahol a város negyedi versenyeznek egymással. A tér szépségét a különleges formája adja, mivel a kilenc, elegáns téglaburkolatú sáv egy kagylót formál. Bár alakja számomra inkább tűnt egy legyezőnek, mintsem kagylónak. Olaszország egyik legszebbjeként van számontartva … jogosan. Sok városban jártam már az országban, de ilyen különlegessel még egyszer sem találkoztam. Ki tudja, lehet formája, színe miatt vagy esetleg a téren található szökőkút a Fonta Gaia miatt … nem tudom. Tény, hogy a macskaköveken ülve, figyelve a rohanó embereket és a fotózkodó ázsiai turistákat, valóban van az egésznek egy meghitt, semmihez sem fogható hangulata.
Sajnos időm fogytában volt, így nem időzhettem sokat a téren, gyorsan elindultam a Santa Maria Assunta székesegyház felé. Szűk utcákat átszelve, a turisták és iskolás csoportok között keringőzve, hamar eljutottam a katedrálishoz. A gót katedrális a város legmagasabb pontján áll és tulajdonképpen csak egy része, a kereszthajója lett volna, az eredetileg épülő templomnak. Sajnos a hatalmas templom megépítését a pestisjárvány és a firenzei uralom megakadályozta, viszont ha megvalósult volna a keresztény világ legnagyobb temploma lett volna. Mindezek ellenére a dóm sokban hasonlít a firenzeire, viszont nekem még így is jobban tetszett mint az előbb említett. A fehér és zöld márvány kombinációja, a templomon bejárati falán megtalálható domborművek és szobrok a székesegyházat egy sajátos szépséggel ruházzák fel.
Bátran ki merem jelenteni, hogy ismét egy olyan várost találtam, ahova bármikor szívesen visszatérnék, ha arról lenne szó, akkor nem csak látogatóba. A középkori utcácskák, sikátorok, terek hamar magával ragadják az embert és maradásra ösztönzik.
Szakállas történetek 