Month: September 2016

Amikor felbolydul a város

Poggiardo nem épp a nyüzsgő és pörgő életéről híres, igazából még mindig nem tudom miről is híres a település. Ennek ellenére szeretem és élvezem az itteni kis nyugodt és csendes életet. Így, amikor nagy ritkán valami történik a városban, leszámítva a szerdai piacot (erről majd máskor) a város felbojdul, az utcákat ellepik az emberek és különböző árusok, jobbára ételárusok. Nem történt ez másképp most hétvégén sem, mikor vasárnap és hétfőn festa-t tartottak a főtéren, népzenével, néptánccal és ingyen pastaval. Mindenki tudja, hogy az olaszok szeretnek és tudnak is mulatni, legyen szó bármilyen alkalomról, és most sem volt ez másképp, nem cáfolták meg magukat.

A főtér megtelt emberekkel (még soha nem láttam ennyi embert egy helyen a városban), az ünnepi fényeket felkapcsolták és felcsendült a zene. Először fuvósókból álló csapat kezdet el játszani valamit, ennek az összképe nagyon hasonlított a Keresztapa nyitójelenetére, főleg mikor az emberek vonultak a fuvósok után. Az est további részében pedig egy elméletileg igen híres zenész játszott a régióra jellemző népzenét. Természetesen sokkal másabb a hangulat, mint az otthoni népzenei koncerteken, az igazat megvalva élvezhetőbb is. Bár összehasonlítani nem lehet és nem is érdemes a két típust, viszont mégis ahogy felcsendül a tarantella (helyi népzene egyik legismertebb fajtája) jelegzetes dallama a tamburello (helyi hangszer) hangjával együtt egyből magával ragad és elvarázsol. Kellemes volt hallgatni és nézni ahogy egy gyerekekből álló tánccsoport a színpad előtt önfeledten pizzicazik (helyi néptánc) és átadja magát a zenének és a táncnak. A nagyobbacska tömeg látványa pedig még külön meglepetés faktor volt, mert soha nem gondoltuk volna, hogy ennyien lesznek majd a főtéren. Az igazat megvalva nem csak maga a festa hangulata volt ránk jó hatással hanem a tény, hogy kimozdultunk egy kicsit. Nem számít ha csak a központig merészkedtünk el, de legalább kibújtunk a szobáinkból, kimásztunk a csigaházainkból és együtt csináltunk valamit. Leszámítva az itthoni búcsúbulikat vagy spontán össznépi evéseket, rég voltunk már így közösen együtt.

Továbbiakban pedig more to come, mivel nagy szerencsénre az október közeledtével jön a szüret és a betakarítás időszaka, az olaszok pedig ezeket az alkalmakat szeretik jól megünnepelni. Szóval lesz még pár alkalmunk a főtéren mulatozni vagy csak élvezni az olaszos életet.

Advertisements

Költözés

Az iroda

Úgy látszik ősszel nem csak a madarak költöznek délre, hanem mi is „elrepülünk” délre, mondjuk mi alapból már ott vagyunk. Szóval egy napsütéses őszi reggelen, mert itt ilyen az ősz egész novemberig, a főnöknőm bejelentette, hogy az iroda elköltözik. Mennünk kell, mivel az épületet ahol most vagyunk (mikor ezeket a sorokat írom már múlt idő) fel kell újítani, amit már alapból régóta húznak, halasztanak (tipikus olasz hozzáállás). Így gyorsan most fogtak az alkalmon a „kilakoltatók”, hogy frissen és üdén, visszatérve a szabadságról, van erőnk és persze energiánk átköltöztetni egy egész irodát. Mellékesen jegyzem meg, hogy hat évnyi cuccot kellett elpakolni, elosztani, kihordani, átcipelni.

Tulajdonképpen az új iroda ténylegesen olyan, mint egy iroda, mert a régi inkább volt egy közösségi tér. Az új viszont, ha nem is annyira tágas, lényegesebben otthonosabb és szakmaibb. Arról nem is beszélve, hogy a városka központjában van, csak ki kell lépni az ajtaján és máris egy kávézó, mellette pedig senki se találná ki, de pont egy pizzazó van. Úgy gondolom ideális helyen található a new office (ahogy mindenki hívja), legalábbis elhelyezkedés szempontjából, ha étkezési szempontból annyira nem is.

A blog

Micsoda átvezetés következik most.

Kihasználva a tökéletes időpontot, most amikor elköltözött a „munkahelyem”, hogy a blogomat is elköltöztessem. Nagyobb gondom nem volt a tumblr felülettel, csak valahogy nem találtam otthonosnak és eléggé szakmainak (nem mintha egy hú mekkora szakmai blogot vezetnék). Így egy gyors regisztráció után és egy rövidebb tervezgetés, alakítgatás után el is indítottam az új blogom, ami nem mellesleg egy készülő projektem egy mozgatórugója és szerves része. Szóval aki ezután rám és történeteimre igényt tart ITT megtalálhatja.

U.i.: ígérem mostmár ez lesz az utolsó blogom, ha esetleg valaki még mindig az egyik régi felületen várná jelentkezésem.