Tag: mivan

Mérföldkövek

Az ember élete során akarva-akaratlanul mérföldkövekhez érkezik, ahol megáll, elmélkedik, visszatekint. A merészebbek pedig már a következő állomáshoz vezető utat tervezik, és van aki csak elindul, lesz, ami lesz alapon. Egy végtelenül megfontolt ember vagyok így a mostani, rendhagyó, vasárnapi bejegyzésem se lesz egy jövőbe révedő (mivel a jövő sokszor kifürkészhetetlen), hanem inkább egy múltidézés és helyzetjelentés lesz.

EGY év

Épp a napokban, pontosabban a születésnapom környékén, dobta fel a facebook az emlékeztetőt, hogy pont egy éve jelentkeztem EVS önkéntesnek. S láss csodást, most meg itt vagyok, a hihetetlenül rohanó idővel a hátam mögött. Az egész már-már olyan távolinak tűnik, a jelentkezés, a pillanat, amikor épp a feladás küszöbén egyenesúlyoztam, de végül rátaláltam a projektemre és beadtam a pályázatom. Három napra rá pedig már az interjún is túl voltam, hogy június elején megérkezzem a napfényes Dél Olaszországba.

TÍZ hónap

Épp a napokban, pontosabban pénteken járt le a tizedik itt töltött hónapom. Nem akarom ismételni magam, viszont az idő még mindig hihetetlenül gyorsan telik. A tavalyi nyár, a megannyi új ismerős, barát és élmény oly közelinek tűnik, mégis oly távoli. Itt vagyok, hogy már a hazautazásom, a haza költözésem részleteit kellene előkészítenem, ahelyett pedig az utolsó nagy utazásom részleteit tervezem. De kit érdekel, van még bő két, de akár szűk három hónapom ezzel foglalkozni, s Pató Pál módjára elintézem egy „ej, ráérünk arra még” kijelentéssel. Úgy érzem, hogy a tíz hónap itt töltött idő, ha nem is teljesen, de részben megváltoztatott. De lehet csak olyanra formált, amilyen valójában vagyok …

ÖTVEN bejegyzés

A blogom kezdetén nem gondoltam volna, hogy egyszer is elérem az ötven darab bejegyzést. Viszont időközben kiderült, hogy igény van rá (a havi látogatók/olvasók száma kétszáz körüli), örömömet lelem benne és még érzékem is van hozzá (nem csak anyukám és ismerőseim/barátaim mondták). Gyakorlatilag nem is emlékszem, hogy az eddigi blogjaim valamelyikkével is foglalkoztam volna ennyit. Itt és most érzem, hogy nem feltétlenül az önkéntességem miatt született eme felület, hanem ismét egy rég dédelgetett álmomat valósítottam meg. Ráadásul egyre többet és komolyabban foglalkozom vele, valahol ezért és a népakaratnak behódolva elindítom a blog hivatalos facebook oldalát. Végül pedig a több média tartalom miatt és nagyobb betekintést nyújtva ezzel életembe az instagramom is összekapcsolom a blogommal. Így, ezzel a kisebb újítással „ünnepelem” a szép kerek ötvenedig bejegyzésem, kívánva még ennyit legalább.

Advertisements

MÚLT – JELEN – JÖVŐ

Mióta visszajöttem sokan kérdezik, hogy na most, miután projektem nagyobb része már a hátam mögött van, mik a terveim. Kérdezősködnek múltról, jelenről és természetesen a jövőmről is, mit fogok például magammal kezdeni az EVS után. Így hát kikívánkozik ez a bejegyzés, mint egy összegzés és jövőbe tekintés, legalábbis elmélkedés a mostanában felmerült kérdésekkel kapcsolatban.

MÚLT

Nem szoktam sokat a múlton rágódni, hisz ami megtörtént azt már visszacsinálni nem lehet … a tudomány jelenlegi állása szerint. Így kár is rajta epekedni vagy gondolkodni, túlbonyolítani. Bár ha csak rövid távon nézem a hátam mögött lévő időszakot akkor egy elég sikeres periódust tudhatok le az életemből. Valahogy sehol se találok olyan pontot amit másképp csinálnék utólag. Teljesítettem egy vágyam és nagy álmom, kijutottam Olaszország déli részébe mint önkéntes. Csinálhattam amit szeretek, elutazhattam csodálatos helyekre, láthattam életemben először a tengert és szinte már megszámlálhatatlanul sok minden történt velem.

JELEN

Jelenleg megfázva tengetem napjaim és egyre fogyóbb türelemmel várom a nyarat vagy legalább a tavaszt. Munkaügyileg fejlődésnek könyvelhetem el, hogy több és egyre komplexebb irodai feladatokat kapok. Örülök neki, mivel ezért jöttem, hogy olyan dolgokat sajátítsak el mint amilyeneket most csinálok. Bár így az óvodai és iskolai munkámra van kihatással, viszont a nagyobb és hosszabb távú jó érdekében elfogadom a dolgokat. A munkámon kívüli életem eléggé monoton a tekintetben, hogy nem igazán történik semmi különös. Ha délutánonként nem olasz órákon vagyok akkor max a többiekkel csinálunk valamit vagy esetleg a szobámban ütöm el az időt.

JÖVŐ

Ha a jövőmmel kapcsolatosan kérdeznek akkor először mindig csak rövidtávon gondolkodom és úgy foglalom össze terveim, hogy rengeteg kilómétert utazni és további álmokat megvalósítani. Szeretném beutazni Olaszországot és a fontosabb városait, mindenképp elakarok jutni kedvenc klubcsapatom egyik meccsére és miért ne az olasz válogatott egy mérkőzésére is akár. Rengeteg dolgot akarok még kipróbálni, megkóstolni, megtanulni és végül, de nem utolsó sorban, tovább akarom élvezni a dolce vitat és ha lehet akár még jobbban is.

Az előbbiek a rövidtávú terveim voltak, természetesen hosszabb távon is vannak elképzeléseim. Ami biztos, hogy egyelőre nem Olaszországan képzelem el a jövőm, viszont semmilyen eshetőséget nem zárok ki. Hogy a projektem lejárta után  mit fogok csinálni az még számomra is kérdéses. Vannak elképzeléseim, terveim, törekvéseim a világ megváltására, de majd mindent szépen sorjában, hisz mindennek meglesz és meg van a maga ideje.