Kalandjaim a konyhában, negyedik állomás

Körözött olaszosan

Már egy ideje nem írtam konyhai kalandjaimról, ezzel színezve a már alapból is színes és sok rétű blogom. Mielőtt a héten egy új pasta recept projektemről beszélnék, elhoztam hétvégi kalandom és első találkozásomat a körözött elkészítésével.

A hétvégén egy búcsúbuliba voltam hivatalos, ahova a beugró általában valami hazai különlegesség, többnyire hagyományos kaja. Mivel más olcsó, könnyen és gyorsan elkészíthető vegetáriánus kaja nem jutott eszembe a választásom a körözöttre esett. A recept tanulmányozás közben jött a csúnya felismerés, hogy bizony az olaszok nem igazán ismerik a sós túró vagy legalább a túró fogalmát. Így nem volt mit csinálni találékonynak kellett lennem. A bevásárló központ tejtermékes pultja előtt fel-alá járkálva és telefonos segítséget igénybe véve kerestem tanácstalanul a megfelelő hozzávalókat. Az otthonról kapott „mindegy csak sós és száraz legyen” információ után esett a választásom a görög fetára és egy pohár ricottára. Otthon, mikor már neki álltam elkészíteni, első ránézésre nem tűnt valami bíztatónak az egész. A folyamat előrehaladtával azonban egész körözött formája kezdet lenni a masszának. Végül a folyamatos kevergetés és piros paprika adagolás után elnyerte végleges álagát. Az első kóstoláskor meglepődve jöttem rá, hogy milyen jól sikerült körözött utánzatom. Bár a juhturót helyetesítő feta tulajdonképpen egy juh és kecsketejből készül sajt. A ricotta semleges íze pedig csak a krémességben segédkezett, az olasz piros paprika pedig csak színezte és ízesítette az egészet. A petrezselyem és egy óra pihentetés után, pedig már senki se tudta volna megmondani, hogy valójában nem is a tradicionális recept alapján készült.

Az est folyamán pedig osztatlan sikert aratott a nagy tányér körözött. A konyhai ténykedéseim közepette és mindennapi főzőcskézés közepette fedezem fel magam és konyhai képességem, megállapítva, hogy nem is kell olyan nagy tudomány az egészhez. A tényt pedig, hogy egyre jobban szeretek főzni, már meg se merem említeni.

Kalandjaim a konyhában, harmadik állomás

Improvizációs főzőgyakorlatok és a borsófőzelék

Az utóbbi napok travelbloggerkedése után, most ismét egy, a blogoszférá közkedvelt műfajában íródott bejegyzéssel folytatom. Gondolom a címből is könnyen ki lehet találni, hogy most következő írásban felcsapok gasztrobloggernek és előtárom a hétvégi kalandomat a konyhában.

Mióta Olaszoszágban vagyok kevés húst eszem, többnyire csak felvágottakat, de néha napján kicsit bűnözök és csinálok valami egyszerűt magamnak. Mivel a hétvégén nem akartam megint csirkemellet enni, így vettem egy fél kiló nyers salsicciat, ami nem más mint olasz kolbász. Fűszerezésben és ízben egyáltalán nem hasonlít a hazaira, viszont a többnyire csak nyersen kapható salsiccia simán felveszi a versenyt az otthonival. Szóval fogtam az adag salsicciat és egy finom, ugyancsak salsiccia szószós*, paradicsomszószos,  dinsztelt hagymás, erős paprikás ágyra fektettem, majd hagytam egy 15-20 percet rotyogni. Közben pedig odatettem a borsót is főni, adtam hozzá természetesen egy kis paradicsomszószt és ráadtam a lángot, hagy szóljon! Miután elkészült a kolbi levettem a tűzről és tányérra pakoltam, a megmaradt szószt, hogy ne vesszen kárba hozzáadtam a rotyogó borsóhoz, összekevertem és megvártam még besűrűsödik. Öt perc lassú tűzön való fortyogás után már tállalható állapotba került. Így nem vesztegetve feleslegessen az időt, mondjuk már éhes is voltam, rögtön ki is raktam a tányéromra az eredményt.

15139339_1383775721642395_1934447820_n

A végeredmény pedig még engem is meglepett, mivel nem gondoltam volna, hogy ilyen finomra sikerül a sokak számára egyszerű borsófőzelék kolbásszal. Ízre kellemesen fűszeres és csipős volt, a salsiccia szósz pedig egy külön ízvilágot adott az egész főzeléknek. Maga a kolbász pedig a különleges fűszerezésével egy új, eddig ismeretlen ízű kolbászfajtát ismertetett meg velem. Tudom, hogy egy igen banális kaja a kolbászos borsófőzelék, viszont számomra, minden bonyolultabb étel elkészítése gondot tud okozni. Bár amióta gyakorlom a főzést egyre bátrabb vagyok.

*salsiccia szósz – legjobban egy pörkölt alapú, paradicsomos, általában bazsalikomos szószhoz lehetne hasonlítani.

Kalandjaim a konyhában, második állomás

A paprikás krumpli

Igazából nem a paprikás krumpli a második állomás, viszont ha felsorolnám minden főzésem akkor egy egészen más blog lenne, gasztroblogot pedig nem szeretnék vezetni. Így csak újonnan tanult ételeket, frissen elsajátított fogásokat fogok megosztani a nagyközönséggel, olyanokat amiket eddig még nem csináltam.

Aki ismer tudja, hogy én és a főzés közel sem vagyunk barátok, bár igen váltakozó időszakon megy keresztül kapcsolatunk. Ezért ahogyan a mondás is tartja, szükség törvény bont, muszáj ismerkedni. Ismeretségünk még így is lépésről lépésre halad és a lekvárfőző fakanyálnyi távolság is megvan köztünk. Nincs mit ezen szépíteni az az igazáság nem vagyok egy jó szakács, viszont a hasamat meg szeretem, ezért muszáj merésznek lennem, így általában a főzés egy kaland számomra.

img_20160928_135840
Paprikás krumpli in progress …

Térjünk is akkor a tárgyra vagy esetleg a tűzhelyre. Tehát a napokban megkívántam a paprikáskrumplit, mivel itthon nem volt meg minden hozzávaló, a boltba pedig lusta voltam elmenni így halogattam. De közeledett az Úr napja a vasárnap és nem akartam megint pastat enni, ezért elmentem szombaton (mivel itt vasárnap minden zárva, nem elég a szieszta ideje még a vasárnap is kell) bevásárolni és letölteni a receptet. Vasárnap pedig eltökélten és korgó gyomorral elkészítettem életem első paprikáskrumpliját. Mikor a receptet olvastam nem is tűnt olyan bonyolultnak, (igen muszáj volt olvasnom a receptet, mert nekem nem volt alkalmam dolgozatoknál a paprikáskrumpli receptjét leírnom a tízeshez).  A végén pedig ki is derült, hogy nem is volt olyan bonyolult. Az egyetlen hiba amit vétettem az pirospaprika adag volt, mivel egy kicsit megszaladt a kezem mikor a fazékba öntöttem. De sikeresen kiküszöböltem a bakit és lemertem a fővő vízből, majd felöntöttem frissel és sikerült kiegyenlíteni az ízeket. Így egy hibaponttal sikerült elkészíteni egy majdnem tökéletes paprikáskrumplit.

Annak ellenére, hogy egy low budget paleo-vegán, Norbi update virslis paprikáskrumpli volt egész finomra sikeredett. Még a tökéletes állagot is sikerült eltalálnom, szóval teljesen meg vagyok elégedve magammal. Ezen felbátorodva következőnek már valami olaszosat tervezek elkészíteni.

img_20160928_143358

U.I.: Lassan el kell kezdjek írni egy füzetet a receptjeimnek, amiket ide-oda lejegyzek, ez megint milyen felnőttesen hangzott, bár szerintem ők megjegyzik, nem leírják.