Mérföldkövek

Az ember élete során akarva-akaratlanul mérföldkövekhez érkezik, ahol megáll, elmélkedik, visszatekint. A merészebbek pedig már a következő állomáshoz vezető utat tervezik, és van aki csak elindul, lesz, ami lesz alapon. Egy végtelenül megfontolt ember vagyok így a mostani, rendhagyó, vasárnapi bejegyzésem se lesz egy jövőbe révedő (mivel a jövő sokszor kifürkészhetetlen), hanem inkább egy múltidézés és helyzetjelentés lesz.

EGY év

Épp a napokban, pontosabban a születésnapom környékén, dobta fel a facebook az emlékeztetőt, hogy pont egy éve jelentkeztem EVS önkéntesnek. S láss csodást, most meg itt vagyok, a hihetetlenül rohanó idővel a hátam mögött. Az egész már-már olyan távolinak tűnik, a jelentkezés, a pillanat, amikor épp a feladás küszöbén egyenesúlyoztam, de végül rátaláltam a projektemre és beadtam a pályázatom. Három napra rá pedig már az interjún is túl voltam, hogy június elején megérkezzem a napfényes Dél Olaszországba.

TÍZ hónap

Épp a napokban, pontosabban pénteken járt le a tizedik itt töltött hónapom. Nem akarom ismételni magam, viszont az idő még mindig hihetetlenül gyorsan telik. A tavalyi nyár, a megannyi új ismerős, barát és élmény oly közelinek tűnik, mégis oly távoli. Itt vagyok, hogy már a hazautazásom, a haza költözésem részleteit kellene előkészítenem, ahelyett pedig az utolsó nagy utazásom részleteit tervezem. De kit érdekel, van még bő két, de akár szűk három hónapom ezzel foglalkozni, s Pató Pál módjára elintézem egy „ej, ráérünk arra még” kijelentéssel. Úgy érzem, hogy a tíz hónap itt töltött idő, ha nem is teljesen, de részben megváltoztatott. De lehet csak olyanra formált, amilyen valójában vagyok …

ÖTVEN bejegyzés

A blogom kezdetén nem gondoltam volna, hogy egyszer is elérem az ötven darab bejegyzést. Viszont időközben kiderült, hogy igény van rá (a havi látogatók/olvasók száma kétszáz körüli), örömömet lelem benne és még érzékem is van hozzá (nem csak anyukám és ismerőseim/barátaim mondták). Gyakorlatilag nem is emlékszem, hogy az eddigi blogjaim valamelyikkével is foglalkoztam volna ennyit. Itt és most érzem, hogy nem feltétlenül az önkéntességem miatt született eme felület, hanem ismét egy rég dédelgetett álmomat valósítottam meg. Ráadásul egyre többet és komolyabban foglalkozom vele, valahol ezért és a népakaratnak behódolva elindítom a blog hivatalos facebook oldalát. Végül pedig a több média tartalom miatt és nagyobb betekintést nyújtva ezzel életembe az instagramom is összekapcsolom a blogommal. Így, ezzel a kisebb újítással „ünnepelem” a szép kerek ötvenedig bejegyzésem, kívánva még ennyit legalább.

Bloghelyzet

Az elmúlt napokban egy kicsit úgy érzem elhanyagoltam a blogom, teljesen jogosan. Nem feltétlenül azért, mert hiányt szenvednék a témákból, hanem általában a lustaság miatt és mert nem volt rá időm. Aki rendszeresen olvas tudja, hogy itthon telelek.  Így valahol egyértelmű, hogy nem volt időm az ünnepek alatt és után, a bejgli/sütemény/kaja hármas által okozta kómák miatt irogatni. De ide sorolhatnám még mint „ kifogás” a különböző összejöveteleket is amiken résztvettem.  Mondjuk mostani bejegyzés is inkább egy rövidke helyzetjelenetés jellegű bejegyzésnek szánom.

Száraz adatokat a blogom szeptemberi indulástól és az októberi rendszereség megteremtésétől mostanáig most nem szeretnék közölni. Senkit se akarok ezzel untatni, max annyit fűznék hozzá, hogy lehetne jobb is, viszont még így is meglepőek a számok, főleg annak tekintetében, hogy inkább csak magamnak csinálom ezt az egészet. A jövőbeni terveimről pedig annyit, hogy folytatom és nincs megállás a tartalom szolgáltatásban. Számos fejlesztéseken, újításokon gondolkodom és jelenleg is készülnek ide-oda különböző elemek. Az első ilyen újítás talán, hogy ezután, minden hétfőn 14-15 óra magasságában lesz új bejegyzés. Tehát ha máskor nem is, de az előbb említett időszakban mindenképp megéri majd felnéznie annak, és nem csak, akit érdekel mi a helyzet velem és úgy általában a csizma sarkában. Továbbá készülök még tematikusabb bejegyzésekkel is és természetsem folytatom „kalandjaim” Olaszország különböző pontjain.Vázlatok már papírra vetve hevernek szanaszét a tér különböző pontjaiban.

Az új évben tehát töretlenül folytatom és megpróbálom egy nagyobb és magasabb szintre emelni blogom és annak tartalmát. Addig is ha nem találkoznánk (mert szerdán repülök vissza) és/vagy esetleg nem írnék, egy hét múlva hétfőn jelentkezem.

 

Költözés

Az iroda

Úgy látszik ősszel nem csak a madarak költöznek délre, hanem mi is „elrepülünk” délre, mondjuk mi alapból már ott vagyunk. Szóval egy napsütéses őszi reggelen, mert itt ilyen az ősz egész novemberig, a főnöknőm bejelentette, hogy az iroda elköltözik. Mennünk kell, mivel az épületet ahol most vagyunk (mikor ezeket a sorokat írom már múlt idő) fel kell újítani, amit már alapból régóta húznak, halasztanak (tipikus olasz hozzáállás). Így gyorsan most fogtak az alkalmon a „kilakoltatók”, hogy frissen és üdén, visszatérve a szabadságról, van erőnk és persze energiánk átköltöztetni egy egész irodát. Mellékesen jegyzem meg, hogy hat évnyi cuccot kellett elpakolni, elosztani, kihordani, átcipelni.

Tulajdonképpen az új iroda ténylegesen olyan, mint egy iroda, mert a régi inkább volt egy közösségi tér. Az új viszont, ha nem is annyira tágas, lényegesebben otthonosabb és szakmaibb. Arról nem is beszélve, hogy a városka központjában van, csak ki kell lépni az ajtaján és máris egy kávézó, mellette pedig senki se találná ki, de pont egy pizzazó van. Úgy gondolom ideális helyen található a new office (ahogy mindenki hívja), legalábbis elhelyezkedés szempontjából, ha étkezési szempontból annyira nem is.

A blog

Micsoda átvezetés következik most.

Kihasználva a tökéletes időpontot, most amikor elköltözött a „munkahelyem”, hogy a blogomat is elköltöztessem. Nagyobb gondom nem volt a tumblr felülettel, csak valahogy nem találtam otthonosnak és eléggé szakmainak (nem mintha egy hú mekkora szakmai blogot vezetnék). Így egy gyors regisztráció után és egy rövidebb tervezgetés, alakítgatás után el is indítottam az új blogom, ami nem mellesleg egy készülő projektem egy mozgatórugója és szerves része. Szóval aki ezután rám és történeteimre igényt tart ITT megtalálhatja.

U.i.: ígérem mostmár ez lesz az utolsó blogom, ha esetleg valaki még mindig az egyik régi felületen várná jelentkezésem.