Kalandjárat V./19 – A nápolyi keretes szerkezet

A nagy olasz kalandom a végéhez ért, megérkeztem/megérkeztünk az út utolsó állomáshoz Nápolyba. Az előző megállókhoz képest, most minden könnyen ment, főleg, mert már megérkezésünk előtt volt szállásunk. Az itt töltött napok is már nagyjából meg voltak tervezve, így, mikor leszálltunk a vonatról, csak annyit mondtunk, „na, élvezzük akkor a nápolyi levegőt és a pizzat”.

Az állomás előtt, a vendéglátó önkéntesekre várva, egyből elragadott a város kaotikus hangulata és a Nápollyal való első találkozásaim emléke. Minden olyan ismerősnek tűnt, főleg az utcák és azok pezsgése a száguldozó Vespakkal együtt. Már a mocsokkal és omladozó falakkal nem is törődtem, csak élveztem, hogy itt lehetek. Ez az a sajátos hangulat, amellyel ez a dél olasz város rendelkezik, ami ha nem ránt be egyből, akkor lehet sosem fog.

Amíg vendéglátóinkat vártuk, a nosztalgia egyre csak elhatalmasodott rajtam és gondolatban már az ismerős utcákat jártam. A Nápolyba is velem tartó leánynak is mondtam, hogy milyen vicces lenne, ha ismét ott szállnánk meg, ahol anno első nagyobb utazásamkor. Végül pedig a lányok megérkeztek és elvittek a már olyan jól ismert környéken, a L’Antica Pizzeria Da Michele mellett, oda ahol legelőször megszálltam első nápolyi kalandom során. Vicces volt, mikor a lányok körbevezettek volna a lakásba és én csak annyit mondtam, hogy „oooh, én már ismerem a járást”. Miután pedig jól kinevettük magunkat azon, hogy nem létezik milyen kicsi ez az olasz EVS világ, jött csak a slusszpoén. A lakásban négy EVS önkéntes lakik, viszont mikor mi megérkeztünkk csak ketten voltak otthon, viszont később a többiek is megérkeztek. Bemutatkozáskor, pedig csak annyit mondtak, hogy „hát igen, rólad Ádám már hallottunk, te vagy az a bolond önkéntes, aki egy hátizsákkal, néha szállás nélkül, utazgat Olaszországban”. Kiderült, hogy a lányok egy trainingen voltak és innen ismerik a firenzei szállásadóimat, sőt mikor pénteken délelőtt eljöttem tőlük, aznap ők mentek látogatóba hozzájuk.

Így indult tehát a nagy olasz kalandom utolsó állomása, ismeretlen ismerősök társaságában, egy olyan környezetben (Nápoly, az önkéntesek lakása) ami mégis olyan ismerős volt. Ráadásul voltaképpen utazásaim körbeértek, anno első nagy kalandomat is itt kezdtem Nápolyban és most a nagy olaszországi körutam utolsó állomása is a város és környéke. Így elmondhatom, hogy önkéntességem alatt tett utazásaim körbeértek és kaptak egy szép keretes szerkezetet.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s