Kalandjárat V./16 – Róma ízei

Mikor áprilisban útnak indultam egyik célom az volt, hogy ha tehetem minden helyszínen megkóstolok valami helyi specialitást, legyen az étel vagy akár alkohol. Rómába megérkezve már előre készítettem a hasamat a finomabbnál finomabb falatoknak. Így mikor másodmagammal megkezdtük a római vakációt és egyből belevetettük magunkat a főváros ízeibe. A lista elején természeteesen a fagyi volt, mivel a mondás szerint fagyit Rómában, pizzat Nápolyban kell enni. A gelato tölcsérek és hatalmas kelyhek után pedig jöttek a pastak és más finomságok. De haladjunk szépen sorban és blogom sokszínűségét bizonyítva jöjjön egy is gasztrotúra „az örök városban”.

Először is szeretném kijelenteni, hogy a fent említett mondás teljes mértékben igaz. Nagy kedvencem a fagyi és sok féle ízt, általában mindig új fajtát, próbáltam már ki, mindegyik városban, ahol eddig Olaszországban jártam. De olyan finomat és sokat (mind adagban, mind napi lebontásban) mint Rómában még nem ettem. Kellemesen hűsítő, elégséges és nem kőműves kanállal lekapart, mértani pontossággal elkészített gömb adagokat nyomnak az ember kezébe, szinte mindenhol, ahol fagyit ettem. Az árfolyama a gelatonak pedig nem sokban különbözik a délitől, már 2,50€ és 3€ lehet két, de akár három ízes kelyheket kapni, amire ráadásul a csoki öntett ingyen van, csak kérni kell, hisz néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Ha pedig döntésképtelenek vagyunk a pult előtt állva, a tucatnyi fagylalttal csordultig telt dobozokat vizslatva, nyugodtan lehet segítséget és ajánlást kérni (egyik alkalommal így sikerült végig kóstolnom majdnem az egész „étlapot”).

Az édességek vonalán tovább haladva a tiramisuról sem szabad megfeledkezni, ha Rómában járunk. Bár a recept eredetileg nem innen ered, hanem Veneto régiójából, viszont mindenki Rómát ajánlja, mint vonatkoztatási pont. Tény, hogy sok helyen és helyről kóstoltam már a kávéban megfürdetett babapiskótás, mascarpone krémmel beborított és kakaóval meghintett édességet, de egyik se volt olyan finom, mint amit a fővárosban ettem. Egy sarki tiramisus boltban, közel a Piazza Navonahoz vettem egy közepes adagot, amiért mindössze 3€-t fizettem. Ami pedig a pohárba várt az már szinte leírhatatlan, először nem hittem a tripadvisor véleményeknek, de végül be kellett látnom az első kanál után, hogy minden szó igaz onnan. A babapiskóta nem tocsogott az olcsó, keserű kávélében, a mascarpone pedig friss és kellően krémes volt. Minden egyes pozitív visszajelzést teljes mértékben megérdemelt a hely, ritkán szoktam helyeket véleményezni, viszont itt most kivételt tettem. Kár, hogy már nem emlékszem a hely nevére, viszont legközelebbi hosszabb  római tartózkodásom idején mindenképp fel fogom majd keresni.

A római vakációm gasztronómiai csúcspontja egyértelműen az egyik nap elfogyasztott spaghetti alla carbonara volt és az egyik este elfogyasztott teljes menü, pármai sonkával, focacciaval, mozzarellaval és lasagnevel.

Maga a carbonara egy végtelenül egyszerű, sok konyhában tévesen elkészített egytálétel, amit anno a favágók kohászok, faszén készítés közben ettek. Bár az eredeti recept pennet használ és nem spaghettit, mivel könnyebb összekeverni a tojással és a sajttal. Igen, nincs semmi tej vagy tejszín, mivel az eredeti carbonra ezeket nem tartalmazza, csak az amerikai változat. Amúgy az eredeti spaghetti alla carbonara receptjét még egy Milanóba vezető repülőjáraton tanultam meg egy kedves nagymamától. De visszatérve a római ebédemre, most se sikerült csalódnom, mert ilyen finomat még nem ettem az egy évem alatt. A pasta kellőképpen al dente volt, a tojás, ahogyan a nagy recpetkönyvben meg van írva, a tészta hőjétől tökéletesen megkeményedett. A közepes adag minden egyes falatja felért egy foodgasm érzésével, mikor az ízek összeértek a számban.

MOD_IMG_20170501_164056

A mennyei ebéd után egyik este pedig egy újabb fejedelmi lakomában volt részünk. Az egész napos sétálás és városnézés után, egy este, mikor már csak bóklásztunk az utcákon kikötöttünk a Trastevere negyedben, Róma egyik leghangulatosabb részében (erről majd később). Mikor ide értünk már rettentően éhesek voltunk, így csak azzal törődtünk, hogy együnk valami finomat és ha lehet elégségeset, ha nem is sokat. Az árral nem igazán foglalkoztunk, mivel úgy voltunk, hogy ezt a kényeztetést párszor az életünkben megérdemeljük. Így kiválasztottunk egy hangulatosnak tűnő és hivogató pincérek nélküli éttermet, kicsit távol a bámészkodók tömegétől. Bár Róma ezen része a turisták által még eléggé felfedezetlen. Utólag visszagondolva tökéletes választás volt, mivel irgalmatlanul ízletes vacsorát sikerült elfogyasztanunk. Némileg már az aperitivonak felszolgált pármai sonkaszeletekkel, mozarellaval kirakott tényér és a focaccias kosárka megtömte üresen korgó gyomrunkat. Az előétel után pedig jött az i-re a pont, maga a vacsora, számomra egy tányér lasagna és a leány salátája. Meglepetésünkre egész nagy adagokat szolgáltak fel, sőt, ha jól emlékszem, még gondunk is akadt az elfogyasztásával. Érdekes módon, mióta itt vagyok nem ettem csak egyszer lasagnet, így nem igazán van mihez előzetesen hasonlítsam. Viszont az elmondhatom, hogy irgalmatlanul finom volt, rég ettem ilyen finomat mint ott, talán még a carbonara által nyújtott élményt is felülmúlta.

vacsoaraketszemelyre

Mindent összevetve egy hatalmas gasztronómiai utazásban volt részünk római vakációnk során. Végig kóstoltuk mindent amit csak lehetett, ettünk eredeti carbonarat, megtaláltuk Róma legjobb fagyizóját és tiramisus helyét. Végezetül pedig teljesen elkényesztettük ízlelőbimbóinkat a mennyei ízű lasagneval vagy épp a lazacos Cezar salátával. Lehet kicsit sokba került a kis kaja kalandunk, de kit érdekel egyszer élünk, akkor viszont nagyon és ráadásul időnk sincs rossz kajákat enni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s