Kalandjárat IV./3 Palermo nappal

Palermoba előzetes tervezés és elképzelések nélkül érkeztem. Ezúttal, nem voltak konkrét terveim vagy esetleg megnézendő listám épületekkel, múzeumokkal, kihagyhatatlan nevezeteségekkel. Most tulajdonképpen a palermoi ismerőseimre hagyatkoztam, ők vezettek a városban és mutatták meg sokszor Palermo egy másik, a turisták által alig ismert oldalát. Így tehát, ahogyan már a címben lehet olvasni az elkövetkezendőkben, a városban töltött négy nappalomat ömlesztve fogom elmesélni.

Már megérkezünket követően belevetettük magunkat a város sűrűjébe. Miután lepakoltuk csomagjainkat és megittuk a reggeli kávénkat a török ismerősünkkel elindultunk egy gyors  városnéző túrára érintve a fontosabb útvonalakat és helyeket.

A Ballaro piac

A Ballaro piac a hely ami felébreszti az összes érzékünket.  A hosszasan kígyózó zöldséggel, gyümölccsel, friss hússal, hallal és különböző tengeri szökevényekkel roskadásig megrakodott standok egy igazi utcai piac hangulatot adja át. Ez a piac Palermo és talán Szicília legrégebbi piaca egy X. századi arab kereskedő feljegyzése szerint.

ballaro1

A szűk, áruval megrakodott asztalokat, az embereket és a kétes eredetű pocsojákat, néha vízátfolyásokat kerülgetve, hirtelen egy deja vu érzés kerített hatalmába egyenesen Nápolyból. Gondolom legfőképpen azért, mert itt is érzékenyen érintettek a termékek által árasztott illatok, illetve a délies életérzés, amire a szabad és nagy szájú kofák kreatív “reklámjaik” csak rátettek egy lapáttal. Végül pedig a piac végéhez érve tárult elénk az piac egy másik arca, a bolhapiac. Hirtelen a váradi Ócska jutott eszembe, de simán versenyezhet a nagy budapesti lomtalanítással is a nyolckerből. Az egész vásár végeztével, mikor az árusok elhagyják a terepet, megkezdődik az éhezők viadala, a harc az ott hagyott dolgokért. A kincsvadászok, néha  derékig elmerülve a kukákban keresgélnek elhagyott és kidobott ruhák, könyvek és ezernyi más dologok után. Mindeközben „ami másnak lehet szemét, nekünk érték” mottót mantrázva.

balloro2

Turistáskodásokban

Mikor épp nem helyiként viselkedtünk meg-megálltunk egy-egy épület előtt, mint például a palermói Teatro Massimo, ami Olaszország legnagyobb és Európa harmadik legnagyobb operaháza. Itt készült még a Keresztapa III. zárójelenete is. Ha épp nem épületek előtt ácsingóztunk tátott szájjal akkor volt, hogy Pretoria szökőkút árnyékában sziesztáztunk és élveztük a nap melengető sugarait, miközben  az enyhe szél az arcunkba fújta a kút vízét. Ha már Pretoria szökőkút, akkor muszáj megemlíteni, hogy a kút együttes először Firenzébe volt, majd miután tulajdonosa eladósodott az 1500-as években eladta Palarmo városának. A szökúkút a tizenkét olümposzi istent, más mitológiai személyeket és állatokat ábrázol. A gyönyörű szökőkútnak, sajnos egy sötétebb oldala is van. A szobornak otthont adó tér kialakításához több házat is leromboltak. Emiatt, és a meztelen szobrok miatt a “szégyen szökőkútjának” is hívják.

Természetesen ha Olaszország bármely városába járunk, illik megnézni az adott város híresebb templomait és katedrálisát. Így történt, hogy egyik nap mi is meglátogattuk az impozáns Palermói székesegyházat.

Tulajdonképpen most nem is foglalkoztam azzal, hogy mit is nézünk meg akkor vagy épp mit hagyunk ki. Egyszerűen csak jártuk a végeláthatatlan szűk utcákat, élveztük a jó időt és egymás társaságát, ha pedig közben láttunk valami lenyűgözőtt csak egy pluszt tett hozzá az adot naphoz.

A sarki barbeque parti

Palermo utcáin ajánlott nyitott szemmel és füllel járni, mivel nem tudhatja az ember, hogy mire bukkanhat. Szembejöhet vele megannyi street art és graffiti, de már maga a város építészete is csodálatra méltó, ahogyan a különböző kultúrák (arab, norman, olasz) keverednek az épületekben (és nem csak). De ezek mellett az ember néha egy véletlenszerű sütögetésnél is kiköthet az ember egy falatnyi zöld területen, ahogy ez velünk történt egy borúsabb napunkon. A piacot már kitudja hanyadjára megjárva, útban a szállásra egyszer csak olasz muzsikára lettünk figyelmesek. Követve a dallamokat és az illatokat egy igazi palermoi/szicíliai zenés, verses, táncos mulatságon találtuk magunkat. Nyilvánvalóan kajával és itallal fogadtak bennünket, hisz olaszos eszem-iszomról beszélünk bárány és csirkecommbal, grillezett zöldségekkel, sörrel és borral. Az állandó rohanás és járkálás után jó volt egy kicsit megpihenni és élvezni az esemény körül kialakult hangulatot.

Az előbb leírt rövidke elbeszélések, pedig csak a felszíne a városban töltött négy napnak. Az útról beszélgetve egyik társammal jöttünk rá, hogy mennyire jó volt most egy kicsit másképp turistáskodni. S igazából inkább éreztük magunkat helyinek, mint turistáknak, sőt így valahogy többet kaptunk a várostól, az emberektől, mintha csak egy egyszerű városlátogatás alkalmából.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s