A bejegyzés írását még a lecco-i tóparton kezdtem el, viszont a végső pont, a lezárásra már itthon került sor. Így kicsit letisztulva, friss szemmel folytathattam bejegyzésem utazásom következő állomásáról.
Milanó után “átköltöztem” Bergamoba, mivel a járatom is onnan indult, a táj is szebb és a látnivaló is több volt mint Milanóban. Bár lehet a helyes megfogalmazás nem a több, hanem a másabb, de hogy miért az az alábbiakban kiderül.
Bergamoban össz-vissz három napot töltöttem el, persze ez magába foglalja a megérkezésem és a járatra való várakozásom is. Viszont ennek ellenére mindent sikerült megnézni, sőt nem csak Bergamora jutott időm, hanem a közeli Leccora is. Utóbbi városka a Comói-tó keleti ágának déli csücskénél található egy hegyekkel körülvett völgykatlanban. Ide reggel érkeztem és a köd még nem szállt fel teljesen, így egy hihetetlenül csodálatos látvány tárult elém. Ahogyan a köd szinte mindent betakart és fokozatosan engedte a városba való betekintést. Végig sétálva a tóparton egy teljesen más világ tárult elém, ködbe burkolózva.
Milanó után Bergamo és különösképpen Lecco teljes felüdülés volt, nagy örömmel és fura mód jó keddvel töltött el ez a más világ. Érezhető volt az olaszos hangulat és életérzés, viszont egy teljesen új oldala mutatkozott meg az egésznek. Az első és legszembetűnőbb dolog az az volt, hogy annak ellenére, hogy Olaszországban vagyunk, úgy érezhetjük magunkat mintha egy bajor vagy osztrák városkában lennénk.
Természetesen a félsziget északi részén ez nem meglepő és teljesen érthető, csakhogy délről érkezve számomra nagyon is fura volt. S ez a németes befolyás, ha lehet így fogalmazni, mindenhol jelen volt, építészetben, közlekedésben, az emberekben és még a nyelvben is. Szerencsére azért nem ment az olasz életforma kárára, csak úgy mond egy kicsit átformálta, lecsiszolta. Bár ez az életbeli részleges változás az országon belül teljesen normális, hisz észak Itália mindig is egy „másvilág” volt, más uralkodókkal és más politikai helyzettel. Bergamo utcáin vagy esetleg a Citta Alta vagy a Felsőváros falai között sétálva pedig még jobban ráerősített, hogy bizony hiába vagyok Olaszországban ez egy teljesen más környezet.
Végülis elmondhatom, hogy Bergamo és környéke megmentette északi kalandjaim. Értelemszerűen nem szabad kihagyni Olaszország északi, hidegebb részét itáliai utazásunk során. Mindazonáltal én még mindig úgy vagyok vele, hogy dél közelebb áll a szívemhez, ezek után pedig egy kicsit még közelebb jött.
Szakállas történetek 